Vőfély vagy ceremóniamester?

Az esküvő megszervezése egy sor döntés meghozatalával kezdődik: hány meghívott lesz, mekkora az anyagi keretünk, milyen helyszínt szeretnénk, stb. Végeredményben, az anyagi kérdésen kívül, minden döntésünk egy kérdésre redukálódik: milyen stílusú esküvőt akarunk? Ennek a kérdésnek a megválaszolásához pedig két út vezet:

1. a részből építjük az egészet – azaz választ adunk a “részkérdésekre” (melyik helyszín, milyen ruha, stb) és a válaszokból jó esetben kialakul egy egységes egész, ami majd a rendezvény stílusa lesz, és

2. az egészből bontjuk le a részeket – azaz meghatározzuk a nagy, átfogó képet és annak alapján válaszolunk a “részkérdésekre”.

Hogy a két módszer közül melyiket választjuk, nagyjából lényegtelen. A legfontosabb az, hogy az összkép kialakuljon – így vagy úgy. Én, rendezvényszervezőként, mindig előszőr “megálmodom” a nagy képet és erre építem rá a részeket. De ez a választás is temperamentum és személyiség kérdése.

Az összhang és összkép kialakulásában nagy segítségünkre lehet egy esküvőszervező. Ő az, aki nem fogja engedni, hogy döntéseink lecsússzanak a vágányról. Módszertől függetlenűl fontos ugyanis az, hogy a végeredmény egységes legyen.

De térjünk vissza a kérdésre: vőfély vagy ceremóniamester?

A választás a rendezvényünk stílusától függ. Lássuk, mi is a különbség a kettő között.

A vőféj

Általában a tájegységnek megfelelő népviseletben (minálunk ez székely ruha, de legalábbis egy része) jelenik meg az esküvőn. A legtöbb vőfélyt választó ifjú pár szereti a “hagyományos” megjelenésű, mackós, fekete hajú, szakállas vagy bajusszos, olyan tipikus székely kinézetű vőfélyeket.

A vőfély szerepe levezényelni az esküvőt, bejelenteni az ételeket, a játékokat, az eseményeket. Ez az egy közös vonás van a vőfély és a ceremóniamester között: a feladatkör. Ami viszont különbözik, és ami megadja mindkét feladatkőrnek az savát-borsát, az a feladat végrehajtásának a módja.

A vőfély verseket használ, rímekben beszél. Előre előkészített mondókája van a köszöntőkhöz, az ételekhez, a tortához és a különböző népi játékokhoz. Ezeket aztán, a megfelelő pillanatban, tarsolyából előrántva, spontán módon előadja.

A vőfély a hagyományos esküvők szigorú velejárója.

A ceremóniamester

A ceremóniamester öltönyben jelenik meg a nagy napon. Ő az elegáns “karmester”, aki levezényli a rendezvényt. Diszkréten, jól megfogalmazott és tökéletesen előadott beszédeivel, az alkalomhoz és az ifjú párhoz alakított köszöntőkkel, belépéseivel irányítja az eseményt. Nem fog verseket mondani és rímekben beszélni. Feladatkörét stílussal, modern és profi módon teljesíti.

Az ifjú párnak pedig tudnia kell, hogy nem szabad népi játékokat kérni a ceremóniamestertől. Nem azért, mert esetleg nem tudná őket levezetni, de a népi játékok hangulata nem egyeztethető össze a modern, nevezzük akár városias esküvővel és a ceremóniamester öltönyével.

Mifelénk a modern esküvők is tartalmaznak néhány hagyományos mozzanatot: a búcsúztatást (bár ezt egyre többen szeretik elkerülni), a menyasszonyi táncot, stb. A ceremóniamester ezeket a momentumokat is levezérli. Stílusa azonban nem annyira kötött, mint a vőfély esetében. Sok ifjú pár mondana le a búcsúztatástól, mivel az hagyományosan az esküvő egy roppant szomorú, könnyfakasztó pillanata (természetesen, megvan annak is a varázsa), ám a szülők kérésére mégis megtartják azt. Ilyen esetben tehet jó szolgálatot a ceremóniamester, hisz az ő búcsúztató szövegét meg lehet előre írni. Sőt, arra is meg lehet kérni, hogy lakodalom előtt pár nappal megmutassa nekünk, konzultáljunk. Ez olyan esetben is nagyon fontos, ha az ifjú pár valamelyikénél nem lehet jelen mindkét szülő és csak egytől tudunk igazából búcsúztatni. A vőfély verseivel ellentétben, ahol ha például egy elhunyt szülőtől búcsúzik a menyasszony vagy vőlegény, akkor garantált a sírás és szomorúság, a ceremóniamester beszéde lehet “kíméletesebb”. Hisz a búcsúztatások célja nem az, hogy a násznép könnyeket hullatva kísérje a párt életük legszebb napján.

Összegezve elmondható, hogy a ceremóniamester beszédei irányíthatóbbak, képlékenyebbek, az ifjú pár igényeire jobban ráépíthetőek. Ellentétben a vőfély verses beszédeivel, melyek ennél – a hagyományőrzés érdekében – sokkal szigorúabbak, formatisztelőek.